Repül az idő, már a második hónapfordulónkat is megünnepeltük Sztellával. Szép lassan beindult az élet, kezdek erősödni is, és nagyban készülök az október végi utazásomra Bostonba.
Vissza a mindennapokba
Szeptember 10-én újra elkezdtem dolgozni. Eleinte úgy volt, hogy csak otthonról fogok, de úgy gondoltam miért ne mehetnék be, legalább erősödöm. Nem állítom, hogy nem volt fárasztó, de sok erőt merítettem a támogató kollégákból, és hogy milyen segítőkész volt mindenki. És csupán 300 fölötti volt a rám váró emailek száma.
Csöppet aggódtam az öltözködés miatt, egyrészt mert mindent kifogytam, másrészt mert sztómazsák.
Elmentem hát, vettem két kisebb számú nadrágot, egy magasított derekút és egy normált. Úgy vettem észre, hogy a magasított derekúban kicsit jobban megbízom, mert a korca pont a zsák fölé ér, így kicsivel kényelmesebb a másiknál. A normál derekúnak a korca pont a sztóma vonalában van, ami eleinte kicsit aggasztott, de azóta no problémo. Igyekszem kerülni a túl feszes felsőket, hogy ne mutassanak sokat, vagy eltakarom egy lengébb pulcsival vagy kardigánnal.
Azt viszont nem tudtam, hogy a zsák kidörzsölheti a combot ott, ahol hozzáér. A sztómazsák szájának behajtásakor lesz két kicsi élesebb pont, ami úgy vág, mint a beretva. Amikor ezt a legelső alkalommal észrevettem, már véresre sebezte a combomat, így leragasztottam gyorsan. Nincs olyan, amit egy Yodás ragtapasz ne tudna megoldani.
Az első munkahetem hétvégéjén hazaköltöztem az albérletembe. Természetesen rögtön takarítással és rendrakással kellett kezdenem. A három emelet nem volt annyira borzasztó, mint eleinte gondoltam, viszonylag hamar hozzászoktam megint. Viszont a csend nagyon furcsa volt, mivel 2 hónapig alig voltam egyedül, mindig másra kellett támaszkodnom, most meg magamra maradtam. Ez néha nehéz még most is.
Általában nem sok energiám marad nap végére.
Elkezdtem főzicskélni, na nem vittem túlzásba. Egy hétre rendeltem az Interfoodtól, de nem voltam elájulva, a következő hétre már nem is találtam olyat, amit megkívántam volna a menüjükről. Mivel csak magamról kell gondoskodni sokszor a főtt étel kitart akár 3 napra is, így nem annyira durva dolog ez a főzés dolog, inkább az a nehéz, hogy kitaláljam mit fogok főzni.
Hogy érzi magát Sztella?
Köszöni, éli világát. Nem igazán volt vele gondom eddig, sose volt balesetem vele vagy a zsákkal (lekopogom), csak a bőr készült ki egy kicsit körülötte. Egyre jobban megy össze, így nagyon kell vigyázni mekkora lyukat vágok neki a zsák alaplapjába.
Rendszeresen járunk kontrollra, körülbelül 2 hetente. Volt egy kellemetlenebb időpont, ahol megnézték a hüvely és végbél közötti kötőszövetet, hogy van-e rajta lyuk, de hálisten már begyógyult a varrat. Ami azért jó, mert nem tudtuk, hogy ott is volt varrásom...De hallelujah, begyógyult!
Ezt a kellemetlenebb vizitet leszámítva mindig boldogan megyünk a kontrollra, mert olyan üdítő. A társaságnak haláli a humora, mindig jókat kuncogok, és a főorvos úr mintha megfiatalodott volna mióta hozzá járok. Vagy lehet csak az új frizura teszi.
Jövőbeli tervek
Október végén elutazom két hétre Bostonba, és félve várom milyen lesz így az utazás. Előre kivágott zsákok, biztonsági ellenőrzés...Direkt nyomtattam kis kártyákat bizonyos weboldalakról, amiket felmutathatok, hogy nekem ilyen dolgom van, könyörgöm ne vegyék el a kellékeimet.
Tudom-tudom, volt 3 hét kimaradás a blogon, de mentségemre legyen mondva, hogy a munkába visszatérve röpülnek a napok, észre se vettem. Lesznek receptek, de ezeket már csak itt fogom megosztani, Facebookon nem, hogy ne spammeljek szét mindenkit velük, így akit ez érdekel annak érdemes feliratkoznia. A blogon a recepteket majd #recept -ként lehet a legegyszerűbben megtalálni, a "Sztóma Diéta" fül alatt.
Következő témák:
Mi van a sztómatáskában?
Utazás sztómával
Sztóma Couture
Comments