Egy has evolúciója

Ma egy éve történt meg az a laparoszkópiás műtét, ami elindított a lejtőn. Az egy év alatt történt 5 műtét komolyabb nyomokat hagyott a hasamon, és gondoltam megosztom, hogyan néz ki egy ilyen vágat, meg a sztóma helye. Érzékenyebb olvasóimnak nem ajánlom.

Szerencsére az első műtét előtt készítettem magamról egy képet, mert akkor még naivan azt gondoltam, hogy a laparoszkóiás 3+1 vágat mennyire el fogja csúfítani a hasamat, és meg kell örökítenem az utókornak a régi állapotot.

1. Csapnám a régi magamat agyon, a 3+1 mini vágat utólag mesébeillően hangzik.

2. Örülök, hogy végül lett egy ilyen "előtte" kép, mert amúgy sose voltam az a hasfotózós nőci, és most kiváló az összehasonlításra.

Így néztem ki a dráma előtt:

Az első műtét után hazaküldtek, és fürdéshez meg volt engedve a kötéscsere. Emlékszem akkor teljesen ki voltam akadva, hogy a köldökömet hogy húzták össze belül, mert úgy csavarodott, mint víz a lefolyóban. Sajnos magukról a vágatokról nincs kép, csak a kötésekről, de ebből is látszik mennyire "minimális" volt az akkor kompozíció.

Persze a kép készülésének estéjén már beütött a szepszis, amivel másnap visszaszenvedtem magam a kórházba, sikítós fájdalmak közepette. Azonnal műtöttek, a hasfalat már hosszában felvágták, majd egy vastag vörös cső állt ki az oldalamból körülbelül egy hétig - ezen keresztül indult meg a széklet a harmadik nap után, aminek ugye nem kellett volna, mert ezek szerint még mindig ömlött a hasfalamba a kaka. A csövön meg kifele. Sajnos nem dokumentáltuk, csak az én retinámba égett bele a kép.

A harmadik műtét volt a sztóma kivezetése, majd az tályogosodás miatti életmentő negyedik is megtörtént. Így tehát az öt hetes dráma alatt háromszor lett a hasam felvágva hosszában.

Íme a hasam már varratok nélkül, fedetlen sztómával, augusztusban:

A sztóma utána összement, kevésbé volt duzzadt, és a hegeim is viszonylag hamar kifakultak. Hét hónap elteltével, márciusban a heg már egész baráti volt, csak helyenként "kinyúlt", mint utóbb kiderült egy kisebb sérv volt a ludas:

A visszazáró műtét előtt még meg akartam örökíteni a hasamat, huplistul-Sztellástul. A huplira akkor még azt hittem, hogy valami bélszakasz lett S.O.S. odakanyarintva és azért áll ki így, de sajnos ez a visszazáró műtét után is megmaradt. Tehát íme a hasam és Sztella a műtét előtt:

A sztómazárás hálisten komplikációmentes volt, és viszonylag hamar normalizálódtak a bélügyek is. A kórházban így néztem ki - ezt csak azért rakom ide, mert bár lehet a legtöbb képen mosolygok, de egyáltalán nem volt egyszerű. A zacsi, amit tartok, a hasi drain-ből gyűjti össze a hasfalban maradt műtéti folyadékot és esetleges váladékokat. Tehát igen, itt még belém volt vezetve egy cső:

Egy videót is szerettem volna iderakni, hogy lássátok hogyan járkál egy hasi műtött, de nem lehet videót illeszteni az oldalra.

SZÓVAL kijutottam épségben a kórházból, és a műtét után 12 nappal így nézett ki a hasam, varratok nélkül (béna volt a világítás, azért ilyen sárgás a kép):

Meg voltam a varratokkal elégedve, a körülményekhez képest szépen megcsinálták. A képen is látszik, hogy azért megmaradtak a volt hosszanti hegek is, amik a képen világos csíkok.

Körülbelül két és fél hónappal utána pedig így néz ki:

Látszik, hogy a hegek kicsit terjeszkednek, a köldököm egyre jobban hasonlít köldökre, és MÉG MINDIG látszik a sztóma alaplapjának a kör alakú helye!

És nem, nem én híztam meg - valamiért a sztóma alatti hupli még máig megvan. Reggelente nem vészes, akkor a leglaposabb a hasam, de ahogy telik a nap úgy duzzad meg az alhasi rész. A jobb oldal ugye amúgy is kiáll, de ha nem hordok egész nap haskötőt, akkor a bal oldal is mellészegődik, és ÚR-IS-TEN. Nem tudom miért van ez, az orvosok állítása szerint ez majd megszűnik. Én remélem, hogy tényleg így lesz, mert nem szeretnék életem végéig haskötőben járni, csak hogy felvehessek testhezállóbb ruhákat. (Ha bárkinél előfordult ilyesmi, és sikerült rá választ találnia, könyörgöm ne tartsa magában!)

Eleinte az orvosi haskötőt hordtam, ami ez a hosszú, fehér valami:

Ez azonban nem olyan passzentos, mint a képen. Állandóan ráncolódik, mászkál, és szétválik a tépőzár tetejénél - nem éppen ideális női öltözet alá, mert átlátszik a formája. Próbáltam felvenni olyan nőiesebb darabok alá, amik nem is annyira testhezállóak, és kritikán aluli volt. Persze muszáj alapon így mászkáltam, de próbáltam más alternatívát találni.

A Decathlonban találtam meg a Tarmak derékvédő övet , ami fele ilyen magas, fekete, és nem mászkál annyit. Persze ennek is megvannak a maga kényelmetlenségei, de például derékig felhúzott szoknyák alá ez ideális, mert egyáltalán nem sejlik át.

Nos, így alakult a hasfalam egy év alatt. Mit nem adnék, ha visszakaphatnám a régit, de a mostanit is próbálom megszeretni. Egy ilyen után döbben rá az ember, hogy mennyire nem értékelte a saját testének az eredeti állapotát. Azonban felesleges szomorkodni, mert ha visszatekerhetném az idő kerekét, akkor sem változtatnék semmin. Élek, virulni is próbálok, és rengeteget tanultam az elmúlt egy évben.

Ezt a bejegyzést valószínűleg a jövőben frissíteni fogom új képekkel és infókkal, stay tuned! :) És köszönöm, hogy eddig is velem voltatok!