Hangzhou talán legismertebb nevezetessége a West lake, ami egy hatalmas, gyönyörű tó. Jó, nem egy Balaton, a parton nem lehet hekket kapni, de valóban csodaszép. Busszal közelítettük meg, és a kirándulásunk alatt alig a negyedét tudtuk bejárni. Nagy odafigyeléssel építették ki, alig jártunk olyan részen, ami ne lenne méltó a híréhez. Rengeteg helyi volt a parton, több helyen gyűltek össze közös táncra és éneklésre. Az utóbbit bár ne tették volna, a profiktól is nehéz elviselni ezt a fajta zenei megnyilvánulást, nemhogy a kínai amatőr nagyikáktól. Írnék több tudnivalót is, de az útikönyvemet még EGYESEK azóta se adták vissza…
Láttam, hogy árulnak főtt kukoricát, ezért vettem egyet. Hát mit ne mondjak, volt vagy két napos, úgyhogy nem sokat eszegettem belőle, 10 pontos dobással a kukában landolt. Betértünk egy ingyenes múzeumba is, ami a tó élővilágát és történelmét mutatta be. Sikerült szereznünk angol nyelvű térképet és útmutatót ingyen, ami ezelőtt ugye nem sikerült. Még nem vettem legyezőt, visszafogtam magam az apadó pénztárcám miatt, pedig gyönyörűek vannak…
Sokat sétáltunk és bámészkodtunk, és valaki ajánlott egy jó éttermet, úgyhogy meglátogattuk a Grandma’s Home nevű helyet, amiről azt hittem valami családias kis vendéglő lesz, erre ez fogadott:
Úgy tűnik a nagyi turbóra kapcsolt. Találtak nekünk egy asztalt, nem volt egyszerű hét embert leültetni. A pincérnők nem beszéltek angolul, úgyhogy megint szegény Min beszélt velük. Csomó ételt rendeltünk, mert itt általában mindent az asztal közepére raknak, és a vendégek annyit szednek amennyit akarnak, bármelyik fogásból. Volt az asztalon tojásleveshez hasonló lötyi, saláta, rizs, borsó, két tál hideg tésztás valami, fűszeres burgonya, disznózsírban sült hal, meg valami zöld zöldség. Ez volt az eddigi legjobb étkezésünk Kínában, minden nagyon finom és ízletes volt, semmi sem bűzlött. Ráadásul 20 yuan/fő volt az ára, ami kb. 800 forint.
A wifink még mindig nem működött délután, úgyhogy újra reklamáltunk, a szolgáltatót is felhívtuk. Valami csoda folytán nem sokkal utána megérkezett a szerelő, aki nem értette mi a gond, mert a wifi működött. Megmutattuk neki, hogy ez mennyire nem igaz a gyakorlatban, végül valahogy megcsinálta. Shaani kiröhögött, amikor eljártam az örömtáncot.
Kommentare