Lassan itt a vizsgaidőszak, és vele együtt az esős évszak is. Néma csend és hullaszag honol emitten, sajnos két utazást ki kellett húznunk a listáról, mert sokkal többe kerültek volna az eredeti terveknél. Szívem szakad meg, hogy nem mászhatom meg a Zhangjiajie-t (amiről az Avatár c. filmben a lebegő sziklákat mintázták), illetve nem hajókázhatok Guilin dimbes-dombos tájain. Jelentkeztem önkéntesnek a városi tűzoltósághoz, mert voltak a sulinkban toborozni, de abból se lett semmi, pedig már nagyon beleéltem magamat. *sóhaj* Jó hír azonban, hogy már megvettük a jegyünket a júniusban nyitó Shanghai Disneyland-be!! ÉÉÉÉS a hazaérkezésem időpontja is megvan már: július 7., csütörtök este 18:10, ha bárki lufikkal és óriási plüssökkel szeretne fogadni Ferihegyen. Nekem mindig Ferihegy marad.
Mivel nincs élménybeszámolóm, gondoltam hozok nektek egy kulturális szösszenetet az itteni halottak napjáról, amit nem olyan régen, április 5-én ünnepeltek. Több mint 2500 éves hagyománya van, mindmáig fontos ünnep, amit közel 50 nemzetiség tart. Ugyan a szokások eltérőek, de az ősök sírjainak letakarítása és a szabadban való kirándulás közös pont. A kisebb városokban, faluhelyen nem elterjedt a nyugati típusú temetkezés, ők szentélyeket alakítanak ki a család számára, illetve nagyobb, domboldalba vájt, teknős alakú sírokat építenek. Emlékeztek a Mulan c. mesében lévő családi szentélyre? Na, itt olyat még nem láttam. Utazás közben, az ablakból kibámulva láttam sok-sok ajtót a dombok, hegyek oldalában. Valahogy így, csak nem ennyire sűrűn:
Ez már egy modernebb verzió:
A kínaiak úgy tartják, hogy az elhunytaknak is szüksége van ételre, italra és pénzre, mert haláluk után ezek a szükségletek nem szűnnek meg. Ha nem kapják meg a jussukat előbb-utóbb éhesek lesznek, és elkezdik kísérteni a sarjakat. Ennek elkerülése érdekében évente egyszer összegyűlik a család, kitakarítanak, ételt és italt, sőt, sokszor pénzt is hoznak, amit gyakran elégetnek. Azt is olvastam valahol, hogy a pénz helyett inkább egy pénznek kinevezett papírdarabot égetnek el, ami teljesen érthető. Inkább hideg ételeket készítenek, az egyik legjellemzőbb ünnepi fogás az édes zöld rizsgolyó, amit babos pasztával töltenek. Nyami. A tanárnőm hozott nekünk kóstolót, nekem ízlett. Az állagát nem tudnám semmi otthonihoz hasonlítani. Az állaga pasztás, kicsit puha és ragacsos, nem lehet vágni, csak tépni.
Idén hétfőre esett az ünnep, így nem kellett aznap iskolába menni. A tanárok nagyon beharangozták az ünnepet, azt hajtogatták, hogy mindenki nekiindul vidéknek. Igaz, ami igaz, péntek délután óriási dugó volt mindenhol, de én nem észleltem különbséget a campus populációjának sűrűségében. Valószínűleg a fiatalok körében ez az ünnep már nem olyan elterjedt, nem hisznek a régi hiedelmekben, nem félnek a korgó hasú szellemektől, és sosem néztek Odaátot.
Megkérdeztük a tanárt, hogy hogyan lehet egyszerre az apai és az anyai ősöknek is adózni, amikor sokszor mindkét szülő hót más helyről származik. Kiderült, hogy házasság esetén a nő “átigazol” a férfi családjához, tehát ő már a férfi őseihez tartozik, azt a családot erősíti, oda is költözik. Gondolom megvan a módja, hogy ő attól még hazalátogasson, de általában az apai ősöknek kell leróni a tiszteletet. Nem tudom, hogy ez minden térségre jellemző-e, nehezen hiszem el, hogy egy nő csak úgy feladja a saját gyökereit.
A következő részben a Sárkányhajó ünnepről írok nektek!
Comments