Az utóbbi két hetem a nátháról, az orvosokról és a vizsgákról szólt. A náthám nem volt olyan vészes, a vizsgák is jól mentek ahhoz képest, hogy 17 fejezetből állt a vizsga tantárgyanként, ami másoknak csak 6 fejezet volt. Túléltem, egészen jól sikerültek. Azonban akadt egy kis gondom egy megváltozott anyajeggyel, aminek köszönhetően én szerencsés bepillantást nyerhettem a kínai egészségügybe.
Mivel sok anyajegyem van, külön figyelmet fordítok rájuk. Kisebb szívinfarktust kaptam, amikor az egyik hátamon lévő anyajegy színe és térfogata (lehet itt ezt a szót használni??) is megváltozott. Otthon ezzel nem lett volna semmi gond, mert legalább beszélem a magyart, de itt oly csekély esélyem van arra, hogy beszélgetni tudjak egy orvossal. Előre ki tudom szótárazni a panaszommal kapcsolatos szavakat, amit egy Activity fordulóban el is mutogatok, de az tuti, hogy nem fogom megérteni azt, amit az orvos mond. Az hagyján, hogy az orvosokról így vélekedtem, de még a tanáromnak se tudtam normálisan előadni! Szegény amikor végre megértette teljesen kétségbeesett, elkezdett telefonálni, majd azt mondta menjek el Hangzhou 3. számú népkórházába, mert az az egyik legjobb. Így is tettem.
Odamentem a recepcióhoz, és a néne orra alá dugtam azt a kis cetlit, amit a tanárom írt a panaszomról. Nagyon kedvesen elkezdtek futkosni, többször pénzt kértek tőlem, meg kitöltettek velem egy füzetborítót, majd kaptam egy névre szóló kártyát, egy kartont és egy nyugtát, amin rajta volt a sorszámom és hogy hova kell mennem. Mint kiderült a kártyával lehet fizetni a kórházi ellátásért, pénzt kell rá tölteni. A váró hatalmas, sőt, igazából több váró van, hatalmas nagy LED táblákkal, amiken a sorszámok futnak és hogy melyik szobába kell menni. Az én sorszámom az 506-os volt, érkezésemkor (kb. délután 2 óra) tartottunk a 223-as számnál, a váró tele volt. Csak a bőrgyógyászaton 18 kórterem van, és igen gyorsan pörgetik az embereket, kicsivel több mint egy órát vártam, addig kiszótáraztam a szükséges szavakat (segítség, pánik, mindjárt elájulok – dehogyis, csak viccelek:)). Mielőtt sorra kerültem volna persze pont elromlott a LED tábla, így lemaradtam a számomról, de a nővérkék készségesen odairányítottak a négyes számú szoba felé, ahol viszonylag nagyobb volt a sor.
Ki milyennek képzeli a kínai kórtermeket? Hipermodern kütyükkel felszerelt futurisztikus helyiség? Esetleg régies, akupunktúra és köpölyöző eszközökkel van tele?
Hát egyik sem. Kihasználva a várakozási időt jól körülnéztem. A kórterem lényegében egy szoba volt, általában két íróasztallal, rajta számítógéppel, pont olyannal, amilyen a magyar háziorvosnál is van. A láthatáron egy orvosi műszer sincs, papírok se nagyon. A szoba hátulja nyitott, így a többi szobából is szabadon átjöhetnek az orvosok. A fal erősen penészes, legalábbis az ablak alatt. A kínaiak szeme se rebben attól, ha a szobában mások is vannak, ugyanúgy letolják mások előtt a nadrágot (és mást), hogy megmutassanak egy IZÉT a valagukon (Anna, Kriszta, Fanni, és minden Jóbarátok rajongó, remélem értitek!). Szóval láttam khm dolgokat.
Én rögtön azzal a kérdéssel kezdtem, hogy a doki beszél-e angolul, hiába tudtam, hogy ennek igen kevés az esélye. Persze, hogy nem beszélt. Nem baj, előadtam tört kínaival a bajomat, majd az orra alá dugtam a kiszótárazott cetlit, hogy ha eddig nem értette, akkor most játszhat puzzle-t a szavakkal. Nekem hálisten nem kellett a többi várakozó előtt felhúznom pirongató magasságokig a pólómat, a doki elbújtatott egy paraván mögé (sötét volt), előkapott valami varázstükörhöz hasonlatos tárgyat, és ránézett a hátamon lévő anyajegyre. Ezt a műveletet kétszer ismételte meg, amiből azt a következtetést vontam le, hogy tuti nem látja rendesen. Azt mondta nincs gond, leszedhetjük fagyasztással, de szerinte nem lesz baj vele, így távoztam.
Múlt hét csütörtökön megkezdődtek a vizsgák, pénteken észrevettem, hogy hámlik az anyajegyem. Második szívinfarktus. Úgy döntöttem most nem megyek el busszal az egy órára lévő kórházba, inkább megpróbálom a campuson lévő kórházat. Szombaton nem volt rendelés, azért megpróbáltam, hátha, de nem jártam sikerrel. Hétfőn vizsga után rongyoltam be, kértem számot, megtaláltam az orvost. Azt elfelejtettem mondani, hogy itt ám nem harapják le a nővérek az ember fejét, ha benyit a dokihoz, sőt! Itt ez a módi! Csak bemész, aztán megtörténik a csoda. Szóval bementem (miután kint álltam jólnevelten 10 percet, hátha szólít valaki), a doktornő egy fülpiszkával megnézte az anyajegyemet, azt mondta vírusos fertőzés, és ez már különben sem anyajegy, jó lenne lézerrel leszedetni, de előtte vérvételt csinálunk. Adott papírt, amivel visszamentem a regisztrációs ablakhoz, ott mondták, hogy fizetnem kell egy kisebb vagyont (252 yuan, kb 10-12 ezer forint), kifizettem. A vérvétel a regisztrációs ablakokkal szemben helyezkedik el, szintén ablakokkal. Kicsit frusztrált, hogy be kell dugnom a kis ablakon az egész karomat, hogy megszúrjanak, de nem is cicóztak, megszúrtak, levették, aztán már küldtek is el, a következő delikvens pedig már majdnem rámült!
Az eredményekért szerdán mehettem, próbáltam őket az ablakon kikérni, de a nő úgy ordított velem, mintha minimum megöltem volna a fiát, bár a kínaiaknál sose lehet eldönteni, hogy mérgükből ordítanak vagy eleve ilyen idegesítően beszélnek. Szerencsémre ott volt egy kínai lány, aki megmutatta hogyan kell az automatából kinyomtatni a leletet a kapott vonalkódok segítségével!! Jó mi?? Valami jó is van ebben a rendszerben, elvan a magyar gyerek, ha játszik.
Ma lézeresen eltávolították a kis bajkeverőt, 3 perc alatt kész volt. Csak az érzéstelenítő szuri fájt, utána csak a pörkölődött hús illatát éreztem egy picit. Remélem most már nem lesz gond, azért nem olyan móka a kínai egészségügy! Ja, és ha azt hittétek, hogy az otthoni orvosok kézírása olvashatatlan, akkor képzeljétek milyen a kínai!!
Comments