Tudom-tudom, megkérdeztem én a dietetikust, hogy kókusztejszínt ehetek-e és azt mondta nem...de saját kárából tanul az ember, nem igaz?
Szóval, az úgy volt, hogy megkívántam a carbonara spagettit. És mivel több napra készítek kaját (ha készítek), az eredeti tojásos recept helyett csakis a tejszínes megoldás jöhetett szóba. Persze bacont se tehettem bele, mert miért ehetnék bacont, így helyette raktam bele sonkát. És hogy ne legyen annyira uncsi még meghámoztam-kimagoztam két cukkinit, azt is beleraktam, pár gerezd fokhagymával.
Tehát a carbonara spagetti helyett kaptam egy tejszínes-cukkinis tésztát. Elég finom volt, boldogan ettem napokig...amíg meg nem tudtam a következményét, hogy miért is intettek óva a tejszíntől és minden zsírostól. Nem szeretném nagyon részletekbe menően taglalni, legyen elég annyi, hogy megtörtént az első zsákos balesetem. Nyilvános helyen.
Természetesen volt nálam mindenféle felszerelés, amivel tisztába tudtam magam tenni (ezt annyira borzasztó leírni), de ott elveszett a zsákokba vetett hitem. Már nem hiszem el, hogy az úgy odacuppan, mint egy pióca ls a végletekig kitart, mert nem. Egyfolytában odakapok, hogy tuti tényleg jól oda van-e tapadva az alaplap a bőrhöz? Tuti nem szivárog? De nyilvános helyen nem tapogathatom állandóan!
A lényeg: nem vagyok tejszín-kompatibilis. Ezt mindenki magának próbálja ki, de óvatosan. Lehet szerencsések vagytok, hogy ti mégis ehettek ilyet, és szintet ugorhattok a tejföl kipróbálására, ki tudja.
Ha viszont tudtok valami olyan tejszín helyettesítőt, aminek nem olyan magas a zsírtartalma, vagy van a tejszínes ételekhez valami sztómabarát praktikátok, ne tartsátok magatokban, mert hiányzik a hamis carbonara!
Comments