Rég írtam már, a közel egy hónapos szünetben nem sok minden történt a hatalmas mennyiségű lustálkodáson kívül. Az egyetlen kiemelkedő esemény az volt, amikor sikerült életemben először egyszerre lefutnom 25 percet, megállás nélkül, ami nagy szó! Persze az idő hamar elszállt, így azon kaptam magam, hogy elérkezett a szülinapom ideje (február 12., ha valaki nem tudná), és megérkezett a család is! Nem mondom, nem kissé voltam ideges, de csak amiatt aggódtam, hogy minden rendben legyen, mivel mi szerveztünk minden kirándulást és programot.
Hangzhou városában nem éppen a legjobb időjárás köszöntötte őket, de szerencsére nem sokat esett. Anyukám attól rettegett, hogy éhezni fog, de elvittük őket a kedvenc helyeinkre és belátta, hogy itt azért nehéz éhen halni. Pekingbe vonattal utaztunk, 5 óra alatt ott is voltunk. Egyetlen dolgot kértem Kínától szülinapomra, mégpedig azt, hogy jó időnk legyen az ott töltött 5 napban, és láss csodát, hihetetlen gyönyörű időnk volt, végig sütött a nap, szinte felhő se volt az égen. Mondjuk hideg volt és fújt a szél, de jól beöltöztünk.
1.nap: Érkezés és Wangfujing
Pekingben is jó sok a metró, így elég hamar a szállodába értünk délután. A szálloda a lehető legjobbnak bizonyult, a belvárosban (a Tiltott várostól nem messze), közel a metróhoz helyezkedik el, a hagyományos hutongok között, és nem volt olyan drága. Minden nap volt kisebb reggeli, croissant és forró csokoládé nekem, kávé és szendvics annak, aki akarta. Ha bárkit is érdekel a hotel, esetleg szeretne ott megszállni, nyugodtan szóljon nekem, megadom az elérhetőségét. Az egyetlen zavaró tényező az volt, hogy a falak nem éppen vastagok, és mellénk természetesen pont egy kisgyermekes család költözött, így sokszor hallgattuk a gyereket, mert a kínai szülők ugyebár nem szólnak rá a kis hangoskodóra. Egy este dörömböltem csak rájuk.
Mivel a téli időszakban minden korábban zár, így mire megérkeztünk már nem tudtunk semmilyen nevezetességet meglátogatni. Elsétáltunk hát a helyi Váci utcába, a Wangfujing-re. Nem voltam nagyon elájulva tőle, sokkal kisebb volt a Shanghaiban található Nanjing útnál. Az egyetlen új dolog az volt, hogy oldalt kis piacokra bukkantunk, ahol elég jó szuveníreket lehet találni, és elég sokat lehet alkudni. Példának okáért én egy képet 185-ről 20 yuanre alkudtam. Ezzel csak az a probléma, hogy mindig van bennem egy olyan érzés, hogy még talán így is lehúztak…
2. nap: Tiltott Város és Tiananmen tér
Hiába laktunk csupán 1 kilométerre a Tiltott Várostól, mivel csak egy bejárata van, metróznunk kellett. Nem nagyon értettük miért, de annyi ember volt mindenhol, hogy megijedtem egy pillanatra. Még az aluljáróban is volt biztonsági ellenőrzés, ha át akartunk menni egyik oldalról a másikra.
Láthatjátok, hogy óriási területről van szó. A főbejárat felé menet elkapott egy kínai, és becsábított minket egy oldalsó bejáraton, azt mondta onnan is be lehet menni a városba. Igazából nem bántuk meg, mert alig volt ott bárki is, és ugyanolyan gyönyörű épületeket láttunk, mint később bent. Nagyon nyugodt volt és csöndes, de persze aztán újra ki kellett mennünk a fő attrakcióra jegyet venni. Miután megnyugtattuk a security néniket, hogy a táskába dugott pálinkát nem a Tiltott Városban szándékozzuk meginni, beengedtek minket. Rengetegen voltak, de a hatalmas terek miatt nem is éreztük. Csak mentünk előre, azt hittük már sose lesz vége, de nem szabad elfelejteni, hogy oldalt is vannak látnivalók! Persze nagyon sokszor elkaptak minket a kínaiak, hogy fotózkodjunk a sarjaikkal, de érdekes módon amikor apukám akart fényképezkedni kisgyerekekkel, azoknak nem tetszett a dolog. Hihetetlen élmény volt a Tiltott Város, bár azt hozzá kell tenni, hogy az épületek eléggé hasonlóak, így egyesek hamar megunhatják a dolgot.
A Tiananmen tér közel se volt olyan monumentális, mint amit vártam, szerintem a Hősök tere sokkal szebb és különlegesebb. Kora délután már végeztünk is, de persze más látnivalót a korai zárások miatt nem kerestünk fel, így a neten kerestem egy piacot, ami érdekesnek tűnt. Apukám mondta, hogy amikor ő Kínában járt, elvitték valami nagyon pazar piacra, valami vár mellett, de nem sikerült megtalálni. Később persze kiderült, hogy teljesen más város piacán jártak, de ez mellékes.
3. nap: Nagy fal és Ming sírok
Ugyan nem keltünk olyan korán mint a szervezett programosok, de így is elég hamar el kellett indulnunk. Hogy miért nem szervezetten utaztunk? Nos, itt jegyezném meg, hogy a szervezett utazások sokkal drágábbak, mint amennyi pénzből ezt igazából ki lehet hozni. Az igaz, hogy cserébe egész nap külön furikáznak és nem kell békávézni, de meg is szabják mennyit lehetsz a látnivalókon, és sokszor azt mondják, hogy például XYZ nincs nyitva, helyette viszont elvisznek vásárolni. Megnéztem néhány programot, és már megtapasztalva, hogy körülbelül mi mennyi ideig tart, nem értem, hogy egy napba hogyan tudják belesűríteni a Tiltott Várost, a Nagy falat ÉS a Nyári Palotát. Visszatérve az eredeti témához, némi metrózással kényelmesen el lehet érni azt a buszt (877), ami közvetlenül a Badaling részhez visz a Nagy falon, 12 yuanért. A kígyózó sor ne tévesszen meg senkit, 2 percenként indulnak a buszok!
A busszal körülbelül egy óra volt az út, a kedves utaskísérő hölgy rengeteg érdekes információt mondott a nevezetességről, de olyan gyorsan, hogy esélyem se volt megérteni. Olyan fontosabb infókat fogtam csak fel, ami a buszjárathoz kapcsolódott, az is több a semminél. Leszállva mi elkövettük azt a hibát, hogy beálltunk a pénztárhoz álló sorba, ahol mint kiderült, csak a felvonókhoz árultak jegyet, amivel a lustábbak fel-le mehetnek. Mi nem akartunk ezzel a lehetőséggel élni, így a közvetlen bejáratnál váltottunk jegyet, amihez sétálni kellett egy keveset. Az ember itt eldöntheti, hogy észak vagy dél felé indul-e. Északra valamiért többen mentek, nagyobb volt a tömeg, így mi délnek indultunk. Alig voltak emberek, nagyon örültünk, hogy ezt választottuk, majd rájöttünk a turpisságra: a déli rész sokkal meredekebb. Rendesen megizzadtunk a mászásban, sokszor kellett lépcsőzni az egyenletlen fokokból álló kínzógépen, nagyon kellett vigyázni a magamfajta bénának. Nem bántuk meg, hogy ezt az utat választottuk, a kilátás gyönyörű volt, még nem olvadt el a nemrég esett hó. Sajnos a képek nem adják vissza a hely varázsát. Az élmény után persze rögtön a szuvenír boltok fogadtak, ahol sikerült beszereznem egy “Megmásztam a Nagy Falat!” érmet, amire rágravírozták a kínai nevemet és a dátumot.
A Badaling és a Ming sírok között van közvetlen buszjárat, így tehát beálltunk a kígyózó sorba. A taxisok rögtön kiszúrtak minket a sok kínai között, és nagyon el akartak minket vinni a Ming sírokhoz, de hajthatatlanok voltunk. Később rájöttünk, hogy a kanyargós utakon nem szívesen mentünk volna Fittipaldi kínai vezetőkkel, jól döntöttünk. A buszra viszonylag sokat kellett várni, de még így is időben odaértünk a Ming sírokhoz. Mivel drágának találtuk az all inclusive belépőt, ráböktünk egy olcsóbb jegyre. Valami szent úton mentünk, ami jó hosszú volt, tele szobrokkal. Sír sehol. Megyünk-megyünk, egyszer csak a kijáratnál találjuk magunkat, teljesen összezavarodva, hogy mi történt. A kijárat mellett már főút van, megkérdeztük az egyik helyit, hogy merre megyen az út a sírokhoz, de csak az út felé mutatott. Sehol egy térkép, már hulla fáradtak voltunk, úgy döntöttünk, hogy nem járunk már utána. Később kiderült, hogy három sír van, mindegyiket külön lehet megközelíteni, a legegyszerűbben autóval, sétálva elég hosszú lenne. Így is vagy két órába telt, mire hazaértünk, este már 9:30-kor bealudtam.
4. nap: Nyári Palota
A Nyári Palota hatalmas területen fekszik, a benne található tavat mesterségesen alakították ki, a kiásott földet a hegyre hordták, így alakult ki a mai képe a Hangzhouban található Xihu mintájára. Egy egész napot kell rászánni, ha rendesen körbe szeretné járni az ember. Érdemes összevont jegyet venni, ami szinte minden látnivalóra jó. Szeles, hideg időnk volt, csónakázni is lehetett volna, ha éppenséggel nem fagyott volna be a víz. A hegy aljában, közvetlenül a tóparton egy 728 méteres Hosszú Folyosó épült, mely összeköti a tóparton álló Márvány Hajót a Buddhista Tömjén Tornyával. A 14 000 részes, festett fakazettából álló fedett folyosó a világ leghosszabb festett képtára, festmények tájakat, madarakat, halakat, legendákat, meséket, mítoszokat ábrázolnak. Ja igen, márványból készült hajó is van, mert miért ne lenne.
Mivel ez volt az utolsó esténk Pekingben, szerettünk volna pekingi kacsát enni. A hotellel szemben volt egy étterem, gondoltuk ott kipróbáljuk, de már minden asztaluk le volt foglalva. Be akartak minket ültetni a nyitott ajtóba, de gondoltunk nem ér meg egy tüdőgyulladást az élmény. Kerestünk hát egy másik helyet, ahol ugyan nem pekingit, de valami isteni kacsát ettünk. Nem baj majd legközelebb.
5. nap: Az Ég temploma (vagy Oltára, ahogy tetszik)
Az Ég temploma igazából egy taoista épületegyüttes összefoglaló neve. Egy ugyancsak hatalmas parkról van szó, ahol több templom, oltár és miaszösz kapott helyet. A Ming-dinasztia és a Csing-dinasztia uralkodói minden évben ellátogattak ide, hogy a jó termésért imádkozzanak. A legikonikusabb épületét már mindenki biztos látta képeken, de sokszor nem tudjuk mit is látunk. Szóval a következő képen a Mennyei Béke temploma látható, ami a Tiltott Városhoz hasonlóan a 15. században épült.
Szerintem gyönyörű, annyi ugyanolyan épület van Kínában, de ez mégis más. Mindenkinek csak ajánlani tudom. A parkban még van egy palota külön a böjtölés időszakára, a császár évente kétszer ide vonult el 3-3 napra élelem és nők nélkül. Igaz, hogy összevont jegyet vettünk, de valamiért külön kellett erre a palotára ingyen jegyet váltanunk az útlevelünkkel. Hogy mi értelme volt, máig sem tudom. Érdekes még a Fölséges Menny terme, ami nagyon hasonlít a képen található templomra, csak kisebb, és egy visszhang fal veszi körül. Elvileg ha én mondok valami az egyik végén azt meghallják a másikon, de a sok hangoskodó kis kínai miatt nem sikerült tesztelnünk. Maga a park is gyönyörű, nagy figyelmet fordítanak rá, csak belépővel lehet belépni. Sok a sportoló, a táncoló-éneklő nyugdíjas, és gondolom tavasszal és nyáron a kertek is szépek.
Apukámnak most van egy okosórája vagy miacsuda, ami mindig méri mennyi lépést tett egy nap és az hány kilométer. A pekingi kiruccanásunk alkalmával minden nap többet mentünk mint az előző napon, a végén elértük a napi 25 ezer lépést, fájt is a lábunk rendesen. A vonat délután indult vissza, késő este értünk haza. Egy nap pihenő után vasárnap Shanghai volt a napi program, megnéztük az Óvárost, végigsétáltunk a Bundon, húgommal újra megnéztem a Harry Potter kiállítást, megnéztük a nagy épületeket, a Nanjing utat, az M&M’s boltot, majd este már utaztunk is haza. Valamiért a vonatjegyemre most hülyén írták rá a nevem. Minek nekem második név, és miért pont KATALIN??
Összességében elmondhatom, hogy piszok mázlisták voltunk az időjárást illetően, csak rosszabb lehetett volna. Nekem nagyon tetszett Peking, sikerült minden fontosabb látnivalót megnézni. Érdekes, hogy Peking merőben más mint Shanghai vagy Hangzhou, sokan nincsenek tőle elragadtatva, de nekem nagyon tetszett. Sokkal tisztábbnak tűnt a többinél. Sajnos a család nem maradt utána már sokáig, keserű búcsút kellett vennünk a reptéren, de már csak 5 HÓNAP! Itt most kezd visszatérni az élet a campusra, mindenhol ember és tömeg, és persze a wifi is instabil, ezért tartott 3 napig ennek a bejegyzésnek a megírása…
Pekingről és az egész eddigi utazásokról még több kép itt:
Comments