A szerda reggelem nem volt túl jó, szétvetett az ideg, hogy megint megsemmisülök az órákon. Próbáltam pozitívan gondolkodni, hogy ha nem javul a helyzet, nekiállok teljes erőből edzeni, így ha nem is tanulok sokat, legalább jól fogok kinézni jövő júliusban.
Újra olvasás/nyelvtan órám volt, most nem haladtunk olyan gyorsan. Az óra elején névsort olvasott a lasohi, és a nevemnél mondott nekem valamit kínaiul, én csak bólintottam, csak annyit értettem, hogy valami a tankönyvekkel kapcsolatos (végre választ kaptam a tankönyvek árának visszafizetéséről, csak nem értettem??). Utána csináltunk pár ismétlő feladatot a tegnapi fejezetekhez, utána rámentünk a 3-4-es részre. Most nem volt annyira sietős a tempó, és mivel tegnap este átrágtam magam az anyagon, nem éreztem magam elveszettnek. Óra végén odamentem a tanárnőhöz, hogy fogalmam sincs mit mondott nekem az óra elején. Végre átváltott angolra, azt mondta nem kapjuk vissza a pénzt, hiába vagyunk ösztöndíjasok. Remek. A házit megcsináltam a 30 perces szünetben.
A következő óra az olvasás volt, eddig ezt élveztem a legjobban. A tanárnő érthetően beszél és magyaráz, lehet tőle kérdezni. Mivel sok az új szó és a szöveg, először mindenki magában olvassa el a szövegeket, így van lehetőség az ismeretlen szavak megtudakolására. Ergó nem lesz kínos, amikor olvasni kell. Azt vettem észre, hogy a legtöbben nem tudnak folyamatosan olvasni, hiába tudnak folyékonyan beszélni kínaiul. A végén még az is lehet, hogy jó leszek valamiben! Lehet, hogy a Corvinuson nem gyakoroltuk a beszédet és a hallgatási feladatokat, de olvasni azt tudok. Összességében ez a nap nem volt olyan rémes, több mindent értettem. Még a nagyon eldugott egyetemi ajándékboltot is sikerült megtalálnom! Tele van csodaszép (és esetenként hűde drága) dolgokkal. Zhejiang egyetemes pulcsit akartam venni, hát az nem volt, ezért beszereztem egy kitűzőt 1 yuanért. Csak a koliszobában vettem észre, hogy hiányzik belőle a tű…
Comments