Na hó az itt nincs, csak nagyon hideg, tegnap le is ragasztottuk szigetelőszalaggal az ablak szelelő részeit. Igen, ennyire kétségbe vagyunk esve. Jövő héten -10 fok is lehet. Node remélem mindenki a fogadalmaihoz híven tölti az új évet és nyakig ül a csokiban. Sajnálom, hogy csak most írok, de az elmúlt három hétben minden percemet kitöltötte a vizsgákra való felkészülés és a nonstop Odaát nézés. Amúgy jól mentek a vizsgák, köszönöm szépen, most márciusig szünetem van, bőven lesz időm befejezni a 8 hetes futó kihívást, amit még októberben kezdtem el.
Mivel itt Karácsony szent ünnepén is órát tartottak reggel 8-as kezdéssel, Marcival inkább kivettünk 2 szabadnapot és leléptünk Shanghaiba. Ott találkoztunk Tomival, elköltöttünk egy közös vacsorát (ami sajnos nem halászlé és otthoni étel volt), majd gondoltuk meglátogatjuk a kínai éjféli misét, amire Marcival nem engedtek be, nem volt jegyünk. Így sajnos kimaradt a kínai pacák angolul tartott miséje, nem hallhattuk élőben, ahogy kimond olyan szavakat mint például a “bíbi dzsízüsz”. Nem baj, legalább Skypeolhattam egy kicsit az otthon ünneplőkkel!
Már hetek óta készültem a Harry Potter Kiállítás meglátogatására Shanghaiban. Emlékszem, amikor még általános iskolába jártam és mindenki a könyvekről beszélt, én nem akartam elolvasni, mert nem akartam ugyanazt csinálni mint a többiek. Mindig szerettem kilógni valahogyan a sorból, de végül Eszti kölcsönadta nekem az első könyvet és onnantól kezdve nem volt megállás. Emlékszem, hogy akkor még nem jött ki minden könyv, így az új könyveket mindig először angolul kellett olvasnom, mert túl türelmetlen voltam, hogy megvárjam a fordítást, de persze utána azért azt is elolvastam. Többször. Azóta mindegyik részt. Emlékszem, amikor Adrival a szünetben kínai evőpálcikákkal játszottunk Harry Pottereset, még mindig megvan a kis füzetem a bűbájokkal. Szóval képzelhetitek mennyire izgatott lettem, gyorsan utána is olvastam. Utazó kiállítás lévén mát több helyen megfordult, például New Yorkban, mindenki csak ajánlotta. Kicsit izgultam, hogy itt Kínában vajon milyen lehet, mennyire lesz tömeg, de végül pont kifogtuk azt az órát, amikor alig voltak rajtunk kívül, így nem kellett sokat nyomorogni és szitkozódni. Eddig minden városban tiltották a kiállításon belüli fotózást, de itt Kínában ezt fölöslegesnek tartották, hiszen úgyis fotóznának a helyiek. Készítettem képet MINDENRŐL, de féltem bárhova is felrakni, nehogy valami probléma legyen ebből az apró részletből…
A bejáratnál és a kiállítás végén is készült rólunk zöld hátteres kép, nagyon királyak lettek. Az első állomás a Teszlek Süveg volt, bátor jelentkezőket beosztottak Roxfort házaiba, én persze a Griffindorba kerültem, több kínai lányka meg csalódottan fintorgott a Mardekár és a Hugrabug hallatán. Nem értem miért.
A kiállításon kellékek és kosztümök tömkelege volt, de valamiért az egyik dementor csuklyája elveszett, és rózsaszín kendővel helyettesítették. Három interaktív rész is volt, mandragórát kínozhattam, Kvaffot dobáltam és beültem Hagrid székébe.
A legkínosabb élményem is ide köthető, történt ugyanis, hogy elég sokáig dobálgattam a kvaffot annak reményében, hogy Marci tud rólam lőni egy normális képet (nem tudott), de nem vettem észre, hogy közben felgyűlt egy csapatnyi kínai lányka. Mentségemre legyen mondva, hogy itt elég sokszor bámulnak engem a legrosszabb napokon is, sokszor úgy érzem magam mint valami celebritás, még kajálás közben is fotóznak, ami gondolom nem túl előnyös képeket eredményez. SZÓVAL nagyon jól elvoltam, mire odajött hozzám az egyik lány és tört angolsággal mondott valamit, amit először nem értettem. Gondoltam szeretne velem fotózkodni (mert lassan kábé mindegyik kínainak van rólam képe), és ezért elkezdtem vele pózolni. Értetlenkedve nézett rám. Nem értettem a szituációt, gondoltam nagyobb műsort akar, egy kvaffot tartott a kezében, gondoltam jó, akkor legyünk ikrek, én is megfogtam egy kvaffot, és feltartottam mosolyogva, készülhet a kép. Akkor tudatosult bennem, hogy ő azt kérte tőlem, hogy engedjem oda fotózkodni, menjek már onnan…
K***a gyorsan Sietve távoztam, égő arcbőrrel. Viszont találkoztam egy magyar hírességgel:
A kiállítás végén hagytuk, hogy kiraboljanak az ajándékboltban. A képekért pofátlanul sokat kértek, de hát hányszor megyek én még ilyen kiállításra?? (Erre már biztos nem, de elterveztem, hogy megyek Brit földre a stúdió túrára…) Volt minden, varázspálca, plüss Hedvig, ékszerek, sálak, sapkák, talárok, szemüveg, drazsék…de mindegyik túl drága volt, így nem tudtam sok dolgot venni. Végül vettem egy Griffindor sálat és a sorozat harmadik részét kínaiul, mert ha már Kínában vagyok…Találtam egy honlapot, ahol a legtöbb szereplő és egyéb tárgy, hely neve le van írva kínaiul, úgyhogy egyelőre csak szótárazok. Azóta megrendeltem az első részt is.
Sajnos elkövettük azt a hibát, hogy szombaton mentünk a Természettudományi Múzeumba…Én sajnos a plafonról lógó micsodákon kívül nem sokat láttam, ugyanis Kína egész lakossága itt gyűlt össze eme szent napon. Láttunk pórázon vezetett gyereket, padon alvó kínaiakat és NAGYON furcsán kitömött állatokat:
Őszintén megvallva, nem szeretem a szilvesztert. Mindenhol megy a kötelező ünneplés, mindenhol tömeg van és megy az eszetlen petárdázás, ami a frászt hozza rám, és nem kevés kutyára. Az egyetlen jó dolog benne, hogy mértéktelenül zabálhatom a virslit és a lencsét. Persze nem ebben az országban! Az egyetem kellemesen meglepett, amikor kiderült, hogy egész napos programot terveztek minden látogatónak, ingyen ebéddel és busszal. Meg tudnám szokni, hogy bérelt busszal fuvarozzanak a városban. Átszállítottak minket az egyetem egy sokkal nagyobb campusára, ami amúgy Kína egyik legnagyobb campusa. A miénk meg sem közelíti azt a helyet, mindenhol modern épületek sokasága, és a suli területén belül van egy külön park!
Az egész területen több játék is volt, még egy egészségügyi kvízben is részt vettem, de mivel kínaiul volt csak tippelgettem, és annyira jó voltam, hogy nyertem egy bögrét! Meg ez a gyönyörűség is megszületett gyurmából:
Így teltek az ünnepek. Jó volt, jó volt, bár azért szívesebben ettem volna az otthoni karácsonyi ebédet! Nemsokára újra jelentkezem, addig is további képeket itt találtok:
Comments