Tegnap az univerzum egy, a fejemre placcsanó madárürülékkel jelezte, hogy túl régen írtam már bejegyzést. Miért vettem ezt jelnek? Nos, otthon általában a madarak megvárják a tavasz kezdetét, mielőtt lebombáznának minden – egyes – évben.
És tényleg, már lassan egy hónapja írtam. Őszintén szólva nem sok új dolog történik errefelé, és novemberben nem utaztunk. Múlt héten leesett az első hó itt Hangzhou városában, ami még szebbé varázsolta az ötödik évfordulónkat Marcival, igaz, hamar elolvadt. A hó, nem Marci. Remek idő volt kirándulni, így aztán megnéztük a Xihu melletti hatalmas pagodát, és egész nap körülbelül 10 kilométert sétáltunk. Íme a Leifeng pagoda, és a tetejéről nyíló kilátás egy része:
Az utóbbi három hónapban összeírtam pár dolgot, ami elég érdekes (sokszor idegesítő) itt Kínában, de olyan sok van, hogy több posztot fog felemészteni. Nem baj, legalább lesz miről írnom hamarosan! Az egészségügyről már korábban beszámoltam, így most jöjjön pár olyan dolog, amit minden egyes nap tapasztalok:
Vásárlás
A boltba belépve rengeteg portéka várja az érdeklődőket, különböző ízekben. “Milyen chipset szeretnél? Van algás, bolognai spagettis, UBORKÁS, CITROMOS, rákos, főtt húsos, ésatöbbi. Na mi az, mégsem kérsz chipset? Akkor tessék, egy kis saláta ízesítésű ropi. Hogy ez sem kell?? Na jó, akkor tessék, itt van egy kis szárított malachús. Hogy tessék?? Túl édes?? Hát neked semmi sem jó? Jólvan, akkor kapsz kenyeret, de vigyázz, az is édes, és nem lehet bele vajat és felvágottat kapni, csak horror áron. Talán az import részlegnél nem fogsz ennyit válogatni, tessék, egy doboz Cheerios reggelire, de ne lepődj majd meg, amikor a dobozt kibontva további két csomagot találsz 1 darab helyett, itt még a nedves törlőkendőt is darabonként csomagolják. Hogy miért? Inkább kérdezz tőlem atomfizikát, fogalmam sincs. Talán így próbálnak a magas páratartalom ellen védekezni, ha kibontasz egy csomagot, ne menjen az egész tönkre a nagy párában, csak a fele. Mi van még a bevásárlólistán? Dezodor? Tessék, ebből a két illatból választhatsz, több nincs. Itt ez nem divat.”
Kínában a kiárusítás és az akció is teljesen máshogy van. A kirakatba vagy a cédulára rá van írva, hogy például “8”, vagy “7”. Ez azt jelenti, hogy neked az ár 80 vagy 70 százalékát kell kifizetni, ha meg akarod venni. Nem hiába okosak az ázsiaiak, de azért Te hordj magadnál számológépet.
Étterem
Otthon a pincér első kérdése az, hogy mit szeretnénk inni, majd azt kihozva felveszi a rendelést. Itt ez nem szokás, mindenki hozza magával a saját kis palackját és kirakja az asztalra. Ha nem hoztál magaddal innivalót, akkor általában tudsz kérni egy pohár MELEG vizet, vagy a menüről rendelhetsz más italt is, de nem jellemző. Az asztalon személyenként van egy kisebb lapos és mélytányér, evőpálcikákkal és egy kanállal. Ritka jelenség az, hogy valaki kizárólag magának rendel valamit, itt általában minden rendelt ételt az asztal közepére helyeznek, és mindenki szedhet belőle. Ez egyrészt remek alkalom arra, hogy mindenki megkóstolhasson mindent, és ne a másik privát szférájába hatolva kelljen lopni egy falatot a másik tányérjáról, de ha olyanok vagyunk mint Joey, aki ugyebár nem szeret a kajáján osztozni, elég frusztráló is lehet. (” ARRGH, mennyit szed még a tálból, elszedi az összeset, nekem nem marad, BARGHHHH”) Cserébe kevés pénzből több fogást meg lehet kóstolni, nagyobb társasággal olcsón meg lehet úszni az étkezést.
Közlekedés és utcai etikett
Egy szóval: rémálom. A közlekedés teljes káosz, de a kínaiak látják benne a rendszert, mert én ugyan még balesetet nem láttam. Rettegek az egésztől, a lámpa csak egy aranyos emlékeztetője annak, hogy hogyan is kéne közlekedni. Elvileg Hangzhou egy biztonságos város, és Kínában ez az egyetlen hely, ahol átengednek a zebrán. Lóf***t. Meg sem állnak, még akkor sem, ha neked van zöld lámpád! Mennek ezek összevissza, és még csak nem is pislognak közben. De azt kell mondanom, hogy még csak nem is az autókkal van a legnagyobb probléma, hanem a robogósokkal. Rengeteg kínainak robogója van, mert kényelmes, és nem kell hozzá jogosítvány. Tehát mennek ahogy jónak látják, még annyi korlátozás sincs rájuk nézve, amennyi az autósokra. Itt az út mellett általában van egy sávnyi robogó és biciklisáv, amin néha a buszok is közlekednek, így az autósokat csak a kereszteződésekben zavarják, viszont ennek köszönhetően a járda kész életveszély. Paranoiás vagyok? NEM! Nem elég nekik a saját sáv, általában fogják magukat, és a járdán száguldoznak a biciklisekkel együtt, még akkor is, ha üres az útjuk. És nem csak egy irányban, ó nem…mindenfelé mennek, hogy ne legyen egy nyugodt perced.
Azt kihagytam, hogy itt mindenki – autós, robogós és biciklis egyaránt – egyfolytában dudál, akkor is, ha nincs előttük vagy a környékükön senki. De a mentő hiába szirénázik, nem engedik útjára. Mondjuk a mentő itt ritka látvány, ugyanis 2000 yuanbe kerül kihívni a mentőt, tehát itt vagy bemész önerőből a kórházba vagy meghalsz. Kicsit kellemetlenül érzem már magam, annyit szoktam káromkodni az utcán, de hé, itt nem értik mit karattyolok. Csak attól félek, hogy ne szokjak hozzá teljesen, mert ha otthon is folytatom ezt a viselkedést, akkor tuti megvernek.
Utcai etikett? Nincs. A helyiek egyfolytában köpnek és harákolnak, az utca tele van köpésekkel, sokszor az autóból is kiköpnek. Tüsszentéskor, köhögéskor a szájukat nem takarják el. A koliszobánkkal szemben egy kínai koli van, tele kínai fiúkákkal, így a reggel hangjai nekünk nem túl kellemesek, mert arra ébredünk, hogy gusztustalan hangeffektekkel vegyítve kapargatják fel az éjszaka felgyülemlett slejmet a torkukról, hogy azt egy nagy, hangos köpéssel eltávolíthassák a szájüregükből. Vagy befogják az egyik orrlyukukat és a másikon kilökik a taknyot a földre, vagy le az emeletről. Esetleg egy vödörbe vizelnek az erkélyen. Összefoglalva itt vagy a dudálást, vagy a köpést hallod, vagy mindkettőt egyszerre. Ha nem ettől hányod el magad, akkor az utcán terjengő “büdös tofu” névre hallgató ételtől fogod, amit 100 méterről megorrontasz, csakhogy az orrod sose szokja meg a szagot, nincs előle menekvés. Pláne, ha egy kedves delikvens felviszi a buszra és ott kezdi el enni. Kész mámor.
Mára ennyi, szerintem ezt is nehéz megemészteni. Jövő héten kellemesebb témákkal jövök, úgy mint: mozi, Karácsony, koppintott boltok és kutyatartás. Addig is, ha esetleg valami kérdésed van a fent leírtakkal kapcsolatban, esetleg kihagytam valamit, ami Téged nagyon érdekel, itt megtalálsz! Minden kérdésre szívesen válaszolok!
Kommentare