Kedden megkezdődtek az órák. A listening órával kezdtünk, ami a hallott szöveg értését hivatott javítani, fejleszteni. A tanteremben fallal elválasztott padok vannak, kis ketyerével és fejhallgatókkal. A tanárnő egy cuki nő, sokat mosolyog és rettenetesen hadar. Volt olyan, akire rászólt, hogy ne angolul beszéljen a padtársához.
Még nem a saját tankönyvünket használtuk, mert a sok béna nem volt képes elhozni órára, pedig még én is ki tudtam találni, hogy melyik könyv kell. Nem tudom, hogy végül milyen szintű feladatokat oldottunk meg, de elég nehéz volt, az én listening képességem a nullához közelít. Természetesen a legtöbb diák már nagyon ért mindent, így a tanár nem sok szót magyaráz el, ha rá is kérdez, hogy értjük-e, valamelyik nagyokos rávágja, hogy persze. Bazdmeg. Megkérdezném én, hogy mi az, ha meg tudnám fogalmazni! A kedvenc rémisztő pillanatom az volt, amikor a tanárnő elismételtette az egyik sráccal az előbb hallott, igen hosszú dialógust, az meg elmondta kívülről, minden segítség nélkül! Az óra végén a tanárnő egyesével végigkérdezett minket, hogy milyen volt az óra, ekkor szembesítettem vele, hogy nem értettem az óra nagy részét, és hogy béna vagyok. Ő kedvesen odamondott nekem valamit kínaiul, ami nagyon úgy hangzott, mintha bátorítana, hogy majd belejövök, idővel könnyebb lesz. Igazából azt is mondhatta, hogy mit keresek Kínában, húzzam össze magam, mert nincs helyem itt, de mivel fogalmam sincs mit mondott, az első verzióhoz ragaszkodom. Utána odafordultam egy ázsiai osztálytársamhoz, hogy kaptunk-e házit, de akkor rájöttem, hogy nem beszél angolul.
A következő óra az olvasás/nyelvtan, ebből 5 óránk van egy héten. A tanárnő nagy vígan bejelentette, hogy jövő hét pénteken nagydoga lesz az egész első könyvből (összesen kettő van és egyenként 10 fejezetes), de nagyon remélem, hogy félreértettem. Az órán rögtön két fejezetet vettünk, de sok részt kihagytunk, a házi ennek a két fejezetnek és a következő két fejezetnek az átnézése volt, este 9-ig tanultam. Az új szavakat már nem tudtam megtanulni, és erősen elgondolkodtam, hogy átkéretem magam egy alsóbb csoportba, de ezt szerencsére az egóm nem engedi. Viszont piros pont, hogy nem törtem ki zokogásban és nem vetettem magam a földre egy hatalmas hisztiroham keretein belül.
Kommentare