Tudom mindenki nagyon izgatott, hogy mi lett a tű nélküli kitűzővel. Örömmel jelentem, sikerült kicserélni. Tökéletes kínaival elmagyaráztam a nőnek a szituációt, mire Ő angolul reagált. Nagyon rossz lehet a kínaim.
A hét nehéz volt, az osztálytársaim nem igazán fogadtak be, és az egyik órán már a könyv felénél járunk, jövő hét pénteken az egész könyvből dogát írunk. Rengeteg az új szó, az új karakter, amit egyszerre kéne megtanulnom, egyelőre kevés sikerrel. Legalább már a kajával nincs gondom, találtunk egy pár jó, közeli és olcsó helyet, meg feltöltöttem a kolis készleteimet, nem fogok elfogyni. Csak a nutellám.
A kínai ügyintézés újabb bosszúsága: a nemzetközi irodánk szerint csak október közepén, az ünnepek után fogjuk megkapni a bankkártyákat az ösztöndíjjal. Felháborító, előre szólhattak volna, hogy másfél hónapig magunkra leszünk utalva, és hogy mennyit kell kifizetni a hivatalos dolgokra. Nem is akarok erre gondolni.
Tehát szombat van, tanulni kell, viszont úgy éreztük, hogy ki kéne mozdulni egy kicsit. Először a híres Xixi ingoványos parkba akartunk menni, de megláttuk a belépő árát, aztán kinéztünk magunknak egy elég nevezetes templomot, hát az is egy kisebb vagyon most. Végül a Quyuan kert felé vettük az irányt, ami a West Lake mellett van közvetlenül. Sétáltunk odáig, körbejártuk az egészet. Sajnos a lótusznak most nincs szezonja, de mi így is élveztük.
Életem képét is sikerült ellőni:
Nekem nagyon tetszik, lehet felteszem Facebookra. Azért készült pár jó kép is, ha megcsinálom végre a Flickr-t, többet is tudok mutatni. Szóval hol tartottam? Ja, viszonylag gyorsan végeztünk a kerttel, de nem álltunk meg, mentünk tovább előre. A nap folyamán a kínaiak ötször kértek fel arra, hogy álljak modelt egy-egy képükhöz, amin általában mellettem pózoltak, szerencsére mutogatás nélkül. Az egyik lány vagy ötvenszer csináltatta újra a képet a fotósával, mert szegény azt hitte, hogy szarul néz ki mellettem.
A sétánk közben rátévedtünk egy hosszú földhídra, ami a tó északi részét szeli ketté, összekötve a nyugati és a keleti oldalt. Nekem nagyon tetszett, bal oldalt fák, lótuszok és a Baochu Pagoda (az a nagy hegyes), jobb oldalt a modern, beépített Hangzhou tárult elénk.
Annyira elfáradtunk. hogy busszal mentünk haza. Séta közben egy szög belefúródott a cipőm talpába, és még szerencse, hogy kínai volt, mert így elhajlott, mielőtt a lábamat átszúrta volna. Azért közel volt, alig tudtam kirángatni a cipőmből.
Commentaires