Pénteken nem volt tanítás, ezért úgy döntöttünk, hogy elutazunk Suzhou-ba. Mindenki csupa jókat mondott róla, az internet is tele volt ajánlásokkal, így hát megvettük a vonatjegyet, lefoglaltuk a szállást és irány! Pénteken 5:30-kor keltünk, hogy elérjük a 8:35-ös vonatot, mert igen, itt ilyen a tömegközlekedés. A pályaudvar szerintem nagyobb mint Ferihegy, van vagy 30 peron, és a le és felszállás is külön emeleteken történik, amire összesen 10 perc áll rendelkezésre az indulás előtt. Amikor út közben megállunk egy-egy állomáson ez 2 percre redukálódik, és a vonat senkire sem vár, sőt, a jegykezelő gépek indulás előtt 3 perccel már nem is engednek át utasokat.
Körülbelül 10:30-ra értünk Suzhou-ba, de a szállást csak órákkal később foglalhattuk el, így sétáltunk a környéken a 40 literes túrazsákjainkkal. A környék nem volt túl biztató, a házak romosak, koszosak és rendkívül rumlisak voltak, az utcán mindenhol szemét és valószínűleg kutyaürülék. Megijedtünk, hogy ilyen környéken fogunk lakni, ahol cafatos hús lóg a boltok előtt, a gyerekek téglákkal játszanak, és minden étkezdét az ÁNTSZ azonnal bezáratna. Megtaláltuk a hostelt, ami egy rendezett, lezárt udvarból nyílt. A hely nagyon fiatalos, barátságos, a szobánk tiszta és takaros volt. Érkezésünkkor a szoba még nem volt kész, így nem tudtunk lepakolni, az összes cumóval együtt útnak indultunk a látnivalók felé. Ahogy megközelítettük a népszerűbb utcákat, sokkal barátságosabb lett az összkép, bár így is hagyott némi kívánnivalót maga után. A turistalátványosságok tele vannak riksás és drága túrákat ajánló emberekkel, akik megrohamoznak, ha vigyázol, ha nem.
Meglátogattuk a Humble Administrator’s Garden-t (az útikönyv szerint Egyszerű Ember Politikája Kert, de ez béna fordítás), ami gyönyörű. Jó nagy volt a tömeg, de igyekeztük kikerülni a nagyobb csoportokat. Amikor leültünk egy fa alá kitalálni, hogy mi legyen a következő program, egy elhaladó osztály leállt minket fényképezni. Zavarosan nevetgésztek, aztán egy bátor lányka odajött, hogy csináljon velünk egy képet. Ezután nem tudom hányan jöttek még oda, de a végére már fájt az arcunk a sok vigyortól, és nem csak egy osztály, de több tömeg is csúnyán kihasználta kiszolgáltatott helyzetünket. Amikor levonult az ár, gyorsan meglógtunk, és betértünk a Suzhou Múzeumba, ahol szebbnél szebb műtárgyakat láthattunk.
A második napon meglátogattuk a híres régi utcát, a Shangtang Jie-t. A Tang dinasztia korában épült, és jelentős kereskedelmi utcaként tartották számon. A kisokosunk szerint az utca fel van újítva és hűen tükrözi az ősi Suzhou természeti és kulturális milyenségét. Nos, mi nem ezt láttuk. Először is, fogalmam se volt, hogy már az utcán sétálunk, annyira nem ezt a látványt képzeltem el. Semmi nem volt felújítva, a házak romosak és mocskosak voltak, mindenhol szenny és bűz. Suzhou városát a Kelet Velencéjeként is emlegetik, de bár ne tennék. A térkép szerint az utcában megannyi látnivaló van, de minden templom és egyéb hely vagy be volt zárva, vagy be volt falazva. Ez egy ház a hírös utcán:
Sajnos a kép nem adja vissza a sokkot, kellene hozzá a bűz- és hangeffekt. Menekültünk ebből az utcából, aminek a végén található a Tiger Hill, egy igényes természeti terület, régi épületekkel. Szép volt az idő, nem volt büdös, szóval jól éreztük magunkat. Az ikonikus épülete már messziről látszik. Valakinek a pisai ferde torony, nekünk a Tiger Hill.
Mivel nagyon éhesek voltunk, nekivágtunk egy hosszabb túrának. Valamiért Suzhou-ban igencsak logikátlan a tömegközlekedés, gyalog előbb elérjük a célunkat mint busszal. Tehát gyalog elindultunk, és járda híján a gyorsforgalmi úton sétáltunk, a száguldó autók és robogók mellett/között. Egy idő után akadt az út oldalán némi szeméttel tarkított terület, amin sétálhattunk. Megérte a túra, mert végre találtunk egy Burger King-et! És nem, nem szégyellem, hogy ide menekültem, ugyanis Kínában a húsos ételekben se sok hús van, és néha igencsak hiányzik. Ráadásul eddig egy Burger King-et se láttunk, szóval kapva kaptunk az alkalmon. Az evés után visszatértünk a hostel utcájába, de úgy döntöttünk, hogy még folytatjuk utunkat, és a Humble Administrator’s Garden-re merőlegesen lévő utcácskán sétáltunk. Már nem azért, de ez fényévekkel jobb állapotú és hangulatú volt mint a Shengtang Jie, azt is valahogy így képzeltem el. A szűk utca mindkét oldalán boltok és vendéglők sorakoznak, ettünk gofrit, kaptam rózsát gyurmából, vásároltunk ezt-azt, és örültünk, hogy rátaláltunk a helyre.
Vasárnap délelőttre a Selyem Múzeumot és egy pagodát terveztünk, de mindkettő zárva volt felújítás miatt. Ekkora pechet. Kiderült, hogy a Selyem Múzeumnak a munkálatok alatt van egy kisebb alternatívája, ingyen adtak egy röpke idegenvezetést a műhelyben. A tárlatvezetés öt percig se tartott, végigrobogtunk a selyemhernyók és gubók között, és a selyem készítésének folyamatán, aztán betuszkoltak egy, a műhelynél sokkal nagyobb ajándékboltba. Semmi gond, Hangzhou-ban is van Selyem Múzeum. Mivel hamar végeztünk és az indulásig még volt pár óránk, visszamentünk a hangulatos kis utcácskába és megint ettünk egy gofrit.
Suzhou-t mindenki dicséri, bár nem értjük, miért. Ugyan nem láttunk mindent, de a forrásaink szerint a főbb látnivalókat megjártuk. A Shangtang Jie kész katasztrófa, és maga a város is az (lehet csak mi jártunk a dzsuvás részeken), de a nagyobb turistalátványosságok környéke szépen ki lett alakítva. A szállásunk pöpec volt, és a hangulatos utca nagyban felhúzta az élmény értékelését. Igen, most pontozni fogok mint Liptai a Sztárban Sztárban: ezt a produkciót most 10/6-ra értékelem.
Comments