Az új év mindig olyan misztikus, és rengeteg optimizmussal vetjük bele magunkat - én nem.
Azt hittem 2017 volt rettenetes, tavaly nem is ünnepeltem a végét, nagy reményekkel kezdtem el a 2018-at: ez lesz az én évem, minden jó lesz. Erre beütött minden krach, és ez lett életem legrosszabb éve - eddig. A blogon ismertetett topikokon felül (5 hét kórház, majdnem kaszás, 4 műtét, 1 sztóma) 2 szakításon is túl kellett esnem, a szüleim elváltak, továbbra is tart a pajzsmirigy és az endometriózis problémám, ráadásul a munkahelyemen is gátolva érzem magam. Hogy a kötelező diétát ne is említsem, meg a mozgásszegény életmódot - részben azért, mert vigyáznom kell, nehogy bekapjak mindennek tetejébe egy sérvet, de kit akarok átverni, el is lustultam na.
Elterveztem, hogy 2018-at sem fogom búcsúztatni, így 31-én otthon maradtam videojátékot játszani. Még előtte azért összegyűjtöttem mi minden történt az óévben, és milyen céljaim vannak 2019-re (egyelőre top secret).
Aztán gondoltam egyet, és megpróbáltam a pozitívumokra koncentrálni:
senki nem halt meg (én sem, hurrá!)
kevesebbet stresszelek
megmenekültem egy hazug kapcsolatból
rájöttem kikre is számíthatok igazán
rengeteg értékes embert ismertem meg
13 bejegyzést tettem közzé, és 12.410-szer olvastátok őket
a visszajelzések alapján van értelme erről írnom és beszélnem, mert erőt ad a sorstársaknak
és a sztómát visszateszik - nem mintha zavarna
Utóbbi kicsit aggaszt is, mert egyre közelebb van a műtét dátuma, és őszintén szólva elég ideges leszek tőle.
Nem fogom kísérteni a sorsot azzal, hogy azt mondom "ennél nem lehet rosszabb", mert a tapasztalatok alapján MINDIG LEHET ROSSZABB. Azt hiszed már a gödör legalján vagy, de nem, mindig lehet mélyebb. Vagy ha már Te nem is tudod lejjebb ásni magad, mások megteszik helyetted. De innen szép felkapaszkodni, kimászni, leporolni magad, és a tanulságokkal felvértezve tovább menni.
Roppant elfoglalt leszek a következő hónapokban: elkezdtem nyelvvizsgára készülni, számos online kurzus van a tarsolyomban, a szülinapom előtt elmegyünk Malmöbe, és ha unatkoznék vár rám fél méternyi új könyv. Gondolom megannyi vizsgálatnak is alá kell vetnem magam a betervezett műtét előtt. Nem fogok unatkozni.
Köszönöm, hogy vagytok, hogy írtok és támogattok! Továbbra is ott segítek, ahol tudok, mert ez a legfőbb misszióm.
Ha fele olyan szar lesz a 2019, mint 2018 volt, akkor már jól leszek. Mindenkinek boldogabb új évet!
Comentarios