2018. nov. 4.6 perc olvasás

Elvittem Sztellát a tengerentúlra

Frissítve: 2019. júl. 17.

Tegnap érkeztem haza két hét után Bostonból, ami az első utazásom volt sztómásan. Ráadásul majdnem egy-egy napot utaztam oda meg vissza, így bőven van miről beszámolnom, ha érdekel milyen sztómával repülni, és Amerikában sztómával élni.

Utazás sztómával

Rendkívül aprólékosan felkészültem, már-már túlságosan is, mert nem tudtam hogy az oly szigorú amerikai repterektől mit várjak. Összekészítettem kivágva a zsákokat (sok plusz zsákot raktam be, ha netalán baleseteim lennének), beletettem őket egy sztómazsákos dobozba, amiben alapvetően megkapom őket. Nos, ez a doboz nem fér el a kézipoggyászban, pláne ha csak egy hátizsákkal utazik az ember, így kettéosztottam a doboz tartalmát, és az egyik felét beraktam egy műanyag zárható zsákba, raktam mellé kesztyűket, nedves törlőkendőt, meg persze fekete zacsikat. Erre azért volt szükség, hogy ha neadjisten elveszik a poggyász, ne maradjak zsák nélkül bizonyos ideig.

Mit nem lehet felvinni a kabinba? Hát a sztómaollót, így az maradt a dobozban. Csak biztonságképpen vittem, hiszen a zsákokat már előre kivágtam, de így éreztem tutinak a dolgot.

A neten találtam és nyomtattam kis kártyácskákat (itt megtalálod), amiket felmutathatok a biztonsági ellenőrzésnél (ne vegyék el az orvosi eszközeimet, köszi-puszi) és sürgős wc szükségletnél. A sztómazsákom gyártójától, a Coloplasttól is igényeltem egy ilyet, ebben sok nyelvre le van fordítva az üzenet, nem csak angolra, és ingyen megküldik. Ártani nem árt, ha beszerzi az ember.

Az utazás hajnalán tettem fel új zsákot, és mivel azt olvastam, hogy megnézhetik nincs-e benne robbanóanyag vagy valami illegalitás, átlátszó zsákot választottam, nehogy leszedessék. Egy kicsit furcsa volt megint átlátszó zsákkal létezni és látni MINDENT. Mivel kicsit paranoiás vagyok, és már volt 1-2 balesetem, plusz nem tudtam milyen bélaktivitásra számítsak a repülőn, leragasztottam a zsák alapjának széleit leukoplasttal. Ez kb. olyan mint halottnak a csók, de engem csöppet megnyugtatott. Azért raktam be váltóbugyit és nadrágot, hátha..

Tegye fel a kezét, aki az ablak mellett szeret ülni a repülőn!

Én is így voltam, egészen mostanáig. Odafele mindkét járatra az ablak melletti ülést választottam, de abban az oszlopban, ahol csak két ülés volt egymás mellett, hogy csak egy embert kelljen felbosszantanom az állandó felállásommal. Rájöttem nagyon hamar, hogy mekkora marha vagyok.

Ugyan csak pisilni kell kimenni, ami egy részről jó dolog, de ha paranoiás az ember a nemrégi balesetei miatt, legszívesebben többször rápillantana hogy van a zsák. Ezt valószínűleg nem publikusan fogom megejteni, pláne átlátszó zsákkal. Az alaplap széleit nagyjából ki tudom tapogatni, hogy tartanak-e még, de az nem az igazi. Végül nem mentem ki annyiszor, mint szerettem volna, mert nem akartam ugráltatni a mellettem ülőt, főleg a közel 8 órás úton, amin aludt.

A lényeg, hogy egyéni preferencia kérdése. Hazafele már a folyosó mellé foglaltam üléseket, és személy szerint én sokkal jobban éreztem magam.

Sztella Amerikában

Mivel a szervezet hozzászokik egy bizonyos napi ritmushoz, ez mind borul amikor az ember 6 órás időeltolódásra vált. Bostonban 6 órával korábban van, és Sztella a hazai ütemben működött, ami néha nem volt túl kellemes. Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy ha csak nem akarom összebarnázni a kádat fürdésnél, muszáj ideiglenesen újraterveznem a napi rutinomat. Az esti fürdés helyett így reggelente fürödtem, ami eleinte kicsit frusztrált, de így volt logikus, mert nem csak zsákot cseréltem ilyenkor, hanem hajat is mostam. Valamiért engem a yankee párnák nem szeretnek, minden reggel olyan durva séróval ébredtem, hogy azon csak egy kopaszsapka segített volna. És a tusoló technlógiát se nagyon csíptem, miért nincs fogható zuhanyrózsa, miéééért?! Csak az a falra illesztett zuhanyfej volt, ami irányítás nélkül ömlik az emberre, mindenhova, ha meg akarod mosni a hajad, ha nem.

Ennél már csak a wc irritálóbb. Valamiért az amerikaiak úgy gondolják, hogy az jó, ha a wc csésze 3/4-ig fel van töltve vízzel. Én nem tudom hogyan oldják meg, hogy ne placcsanjon vissza a víz, számomra ez pisilésnél is lehetetlen volt, úgyhogy hálát adtam az égnek, hogy nem indítottam el egy cunamit máshogy, éljen a zsákba rakás!

És akkor most a nyilvános wc-kről ejtenék pár szót. A wc-vel ugyanaz a helyzet, garantált alvázmosás. DE egészen szó szerinti jelentése van a nyilvános wc-nek ott a tengerentúlon, ugyanis az ajtók illesztésénél van kb. 1-1 cm függőleges rés, amin k****ra be lehet látni. Nem egy telefonozó hölgyikét láttam így.

Mutatnék egy toalett megoldást, amin nem az említett rés a lényeg:

Ezen hálisten két oldalt nincs akkora rés, de ezzel a látvánnyal pisilni nem éppen a legkönnyebb, vagy ha neadjisten zsákot ürítesz/cserélsz! Pláne ha hallod, hogy bejön valaki a mellékhelységbe, és bár a leghátsó fülkét választottad, rettegsz, hogy valaki meg akarja nézni, hogy foglalt-e. Nem tudom ki találta ezt ki, de hatalmas forma lehetett, mert utólag megnéztem az ajtót kívülről, és onnan nem lehet belátni a kis deszkák állása miatt. Kész trollkodás.

Azonban van valami ott kint, ami kakival kapcsolatos, és zseniális: a Poo-Pourri.

Ajándékba kaptam egy nagyobb flakont, haláli. Egészen az utolsó napig rosszul használtam, csak belefújtam a levegőbe nagy okosan, mint holmi légfrissítőt. De ez nem légfrissítő. Ez konkrétan kaki szagtalanító. A nagy action előtt be kell fújni vele a wc csésze vizét, ez egy védőréteget képez a vízen amit pár pillanaton belül megszentségtelenítesz, és nem engedi át a szagot. BUMM, zseniális!

Ugyan most nem tudom használni, mert nem úgy működök, ahogy a nagy könyvben meg van írva, de ürítésnél jól jöhet. Bárkinek. Vettem is egy kis utazó szettet a szebb időkre.

Boston

Nem tudom mennyire érdekel téged maga Boston és a vele kapcsolatos élményeim, de azért röviden írok róla.

Mivel elég régi a város és meg szeretné őrizni műemléki valóját, nincs tele felhőkarcolókkal, mert egy bizonyos magasság fölé nem lehet menni építkezéskor. Tele a város régies téglaépületekkel és hipster helyekkel. A tömegközlekedés - minden amerikai városhoz hasonlóan - gyér és nem jó minőségű, van viszont Uber, amire mi magyarok csak mély nosztalgiázással sóhajtunk. Most belegondolva számomra érthetetlen, hogy a világ egyik vezető országában vajon miért úgy néznek ki a metrók és a megállók, mint valami katasztrófafilmben?

Tessék, egy ingyenes stock fotó a netről, bocs a vízjelekért, a lényeg látszik:

Ezt leszámítva Boston helyes, és tele van érdekes dolgokkal. Pár napos kiruccanásra ideális, közel van New York-hoz, Salemhez és még sok városhoz. Itt tanul sok egyetemista az MIT, Harvard ésatöbb nívós egyetem puccos campusain. Én a rossz híréről ismert bostoni akcentussal egyáltalán nem találkoztam, így sajnos azt nem tudom kommentálni.

Látnivalók Bostonban (képek utána):

Boston Tea Party Museum: Szerintem a legtöbb embernek Bostonról rögtön a teadélután jut eszébe, arra a történelmi eseményre, amely hozzájárult a függetlenségi háború kirobbanásához. Ehhez képest meglepődtem, hogy ez egy viszonylag új múzeum, de annál élvezetesebb. A tárlatvezetők történelmi alakok bőrébe bújva keltenek a látogatókban forradalmi hangulatot, egy heves tanácsi ülés után együtt masírozunk a hajó fedélzetére, hogy együtt kövessük el a teák tengerbe dobását, ami hazaárulásnak minősülő tett. Mint akik jól végezték dolgukat, a tárlat végeztével egy korhű teázó szalonban kóstolhatjuk meg azt az 5 teafélét, amit 1773-ban is bedobtak a tengerbe.
Museum of Science: A szokásos múzeum azoknak, akik szeretik az ilyesmit. Van planetárium, élő méhkas, dínó részleg, és jelenleg időszakos űrkiállítás, mindenféle interaktív dologgal. Például átélheted milyen érzés az, amikor lebegsz és minden forog körülötted.
Mapparium: Ez egy rövid, kb. 20 perces program egy teljesen egyedülálló helyiségben. Az 1930-as években építették ezt a szabályos gömb formájú szobát, aminek a belsejére a világtérkép került (azóta nem frissítették), fényjátékokkal és különféle hang jelenségekkel.
Museum of Fine Arts: Ez egy hatalmas múzeum, egész napokat el lehet itt tölteni. Nem átlagos nézelődésben volt részem ám, hanem egy Harry Potter tematikájú kincskeresés keretein belül néztem végig, amit persze megnyertünk, maximális pontszámmal.
USS Constitution: Ide érdemes komppal jönni. Két hajó áll ezen a területen: egy régi árbócos és egy világháborús hadihajó. Már jócskán délután 4 körülre járt az idő, amikor ideértünk, és a múzeumba belépve rögtön a hajókhoz irányítottak minket, hogy a USS Constitution 10 percen belül zár. Rohantunk is a hajóhoz...igenám, de nem kérdeztük meg melyik melyik. A hadihajóról leereszkedvén döbbentünk rá, hogy az nem a USS Constitution volt, hanem az árbócos az, és pont most zárt be. Nagyon sajnálom, hogy ennyire ostoba voltam, a múzeumban később megtudtam milyen menő ez a hajó (lepattannak róla az ágyúgolyók!!), és ide még vissza kell mennem.
Isabella Stewart Gardner Museum: Itt nem voltam, de mindenki odavan érte, és beguglizva is elég lélegzetelállító.
Public Library: Amerika első nylvános könyvtára, ahova bárki bemehet olvasni.
Lego Discovery Center: Bár ide elmentünk, a pénztárnál közölték, hogy gyerek nélkül nem lehet bemenni, viszont havonta egyszer van "csak felnőtteknek" program. Nem hittem el, senki nem volt kiállításon azon a hétköznapon, alacsony is vagyok, de hajthatatlanok voltak. #diszkrimináció Csalódottságomban jó sok legót vettem, mert itt SOKKAL olcsóbb, mint Magyarországon.
Beacon Hill / Newbury Street: A helyes téglaépületek mellett öröm sétálgatni.
Boston Childrens Museum: Féltünk, hogy ugyanúgy járnánk, mint a Lego kiállítással, így nem mentünk gyerek nélkül. Családos emberektől viszont azt hallottuk, hogy jó.
New England Aquarium: Itt se voltam, de lehet érdemes megnézni.
Franklin Park Zoo: Picike állatkert, Halloween körül érdemes meglátogatni, mert több mint 5000 kézzel faragott lámpásból izgalmas esti kiállítást készítenek az állatkert nagy területén.
Fenway Park: A neve ne tévesszen meg, ez egy baseball stadion.
parkok: Szépek és tele vannak mókusokkal, akik nem félnek az embertől.
egyetemek: Hétvégén érdemes menni, amikor nincs tanítás. Harvard nagyon hangulatos, és jó drága.