Az évnyitók itt is unalmasak. Három fontos pali beszédet tart kínaiul, azt fordítják angolra és koreaira. Az angol fordítás igen szegényes, hiába kapták meg előre az anyagot, valahogy nem sikerült rendesen begyakorolni. A tapasztaltabbak már élből el se jöttek a megnyitó ceremóniára, nekünk is inkább aludnunk kellett volna. Egy rendőr is beszédet tartott a kínai szabályokról, de nem mondott semmi olyat, ami a kézikönyvünkben már ne lenne benne. Az egész szerencsére nem volt több másfél óránál, gyorsan visszamentünk aludni.
Délután eljött az a perc, amitől a legjobban féltem: az eredmények, besorolások kihirdetése. Egy falon lógott vagy ezer papíros, ahonnan ki kellett lesnünk a besorolást. Nem volt könnyű megtalálni a neveinket, de végül sikerült: én a 2.5-ös szintre kerültem, ami szerintem azt jelenti, hogy szinte a HSK 3-as szintről fogunk indítani (alsó középfok). Nekem az már megvan, de az az igazság, hogy az elmúlt 1 évben nem sok kínait sikerült tanulnom, a tavaszi félév során az én csoportom nem indult (én voltam az egyedüli résztvevő), így az eggyel alattam lévő csoportban tengődtem. Az írást a legkönnyebb elfelejteni, és nem sokat tudtam gyakorolni, hogy visszajöjjön.
Heti 10 órám lesz, napi 2, egyenként 1,5 órás. Nem olyan rossz, lehet mellette mást is csinálni így, például befejezni a rengeteg házit, amit gondolom majd kapunk.
A stresszt a helyi KFC-ben vezettük le, a kínaivá alakított Sanders ezredes vigyázó tekintete alatt. Nem olyan fura, viszont nem is olyan jó mint otthon. Kisebbek az adagok, és más az ízük, de legalább megszánnak az angol nyelvű menüvel.
댓글